Története
“Az Istenek eledele”: Kecsketej és méz
A legtöbb ételnek van valamilyen mitológiai vagy szimbolikus történeti háttere, így a különböző ételeknek mély pszichológiai aspektusuk van az életünkben. Amikor eszünk, az étel mögötti történeteket is elfogyasztjuk.
A kecsketejnek és a kecskesajtoknak hagyományosan gazdag a történelmük, mitológiájuk, történeteik, szimbólumaik, tudományuk.
Régészeti bizonyítékok utalnak arra, hogy a kecskét először Zargos hegységben – a mai Irán területén – háziasították mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt.
A kecske képes alkalmazkodni szinte bármilyen körülményhez – száraz, nedves, hideg, trópusi időjárás mellett, akár sivatagban vagy hegyekben is tud tejet adni.
A 8. században vándorló mórok hoztak kecskéket Franciaországba a Loire-völgybe és a Poitou vidékre – nem véletlen, hogy több francia mesében és történetben fontos karakter.
Monsieur Seguin kecskéje egy klasszikus francia mese, amiben felmerül kérdésként, hogy vajon a kényelmet válasszuk vagy küzdjünk az álmainkért, még ha azok veszéllyel is járnak; vajon a szabadság fontosabb-e, mint a biztonság?
(forrás)
Szép lassan eljutottak kecskék Európa több területére, így többek között Katalóniába (Spanyolországba), Görögországba, Olaszországba és még Norvégiába, Wales és Cornwall (Nagy-Britannia) területeire is.
Görögországban Zeusz nevelőanyján, Amaltheán keresztül nyert nagy jelentőséget a kecske. A görög mitológia szerint Amalthea az első nőstény kecske és kecske nimfa, ő ápolta a gyermek Zeuszt, mézzel és tejjel etette – így a kecsketej és a méz az istenek eledele lett.
“Kecske, kecske, csacska kecske,
Van-e nálad friss tejecske?
Tíz csöbörrel van itt, mek-mek,
Van itt, mek-mek.
Jut is minden jó gyereknek,
Jó gyereknek.”
(magyar gyerekdal)
A történészek szerint a magyarok ősei is hoztak magukkal kecskét. A honfoglalás korában a Kárpát-medencében élő népcsoportok már foglalkoztak kecsketartással. A XVIII. század végén törvénybe foglalták, hogy csak szegény ember tarthat kecskét és az, aki egészségileg rá van szorulva. Mivel a kecske olyan növényeket is hasznosít, amelyek mások számára veszedelmesek (kutyatej, citromfű, zsálya, godirc, bürök stb.), a kecsketejben háromszor annyi a vastartalom, mint a tehéntejben.
Franciaország, Guatemala, Kína, Marokkó, Görögország és Amerika
Leggyakoribb kecskesajt-féleségek:
Franciaország Chèvres (lágy, krémes, illatos kecskesajt)
Görögország Feta (félkemény sajt, omlós és sós) Mizithra (készült maradék savóból, krémes, hasonló a ricottához) Anthotyros (az úgynevezett görög krémsajt, az állaga kissé szemcsés)
Nagy-Britannia Cornwall (Dél-Anglia) Gevrik (diós ízű, krémes és kenhető sajt) Wales Pant-Ysgawn (kenhető, citrus ízű sajt)
Norvégia Brunost (barna sajt, sűrű, kenhető, kinézete hasonlít a szeletelt mogyoróvajhoz)
Olaszország Caprino (frissen vagy éretten is lehet enni, édesebb, ha fiatal)
Spanyolország katalán területe Mato (friss, lágy sajt hozzáadott só nélkül, hasonló a ricottához; gyakran mézes)